High-tech tanulási kártyás :D

Tárgy: High-tech tanulási kártyás :D Csüt. Nov. 27, 2014 12:04 pm

Szóval. Javaslatodra ez kicsit vidámabb lesz, inkább ironikus és kifigurázós, bár komoly mondanivalót akarok neki, s azért nem lesz egyszerű az élet, lesz benne dráma is. Hisz maga az egész szituáció már dráma.

Az alap szitu az, hogy egy olyan modern korban élnek az emberek, hogy különböző eszközeik vannak arra, hogy fejlesszék magukat, tudásukat, intelligenciájukat stb. A hagyományos tanuláson kívül megjelennek az úgynevezett tanulási gépek, melyek bevésik az agyba azt a tudást, amit igényel a vevő. Azonnal a hosszú távú memóriába küldi az adatokat, így pár óra tanulás alatt hihetetlen mennyiségű tudásra lehet szert tenni. Azonban ugyanolyan módon lefárasztja az agyat, mintha ugyanennyi mennyiségben tanult volna (természetesen sokkal hosszabb idő alatt). Így sokszor pár perces tanulás után is teljesen lefárad az alany, több órás után pedig szinte használhatatlan, aludnia kell, pihenésre van szüksége az embernek. De akkor is összességében megéri a tanulási gép.

Spoiler:

Ezt a fáradtságot és az így is sok idő eltöltését kiküszöbölően jelentek meg a tudáskártyák. Ezeknek több fajtái és formái vannak. Vannak, amik beültethetők közvetlenül az agyba, de nyitott, így bármikor kivehetők a kártyák és cserélhetőek. Vannak külső tárolós "winchesterek", amik a testen kívül vannak, és különböző mennyiségű kártyát lehet belepakolni. Minden kártya, ami benne van a winchesterben, annak tartalmát tudja a "gazdatest". (De furcsa megfogalmazás. Very Happy

) Ezek a kártyák, amikor aktiválva vannak, nem épülnek be közvetlenül se a rövid, se a hosszú távú memóriába, hanem kapcsolatba lépnek vele, s a memória használni tudja, mint egy könyvet. Amikor használni lenne szükség, az agy azonnal kikeresi a "könyvtárból" (Winchester) a megfelelő "könyvet" (kártya). Tehát rejtve van benne a tudás, amit csak akkor tud használni, amit csak akkor TUD, amikor épp kell. Bár minél többször használ egy kártyát és minél többször használ belőle pár adatot, annál többször fut át a rövid memóriáján, s annál több valószínűséggel kerül bele az a tudás a hosszútávúba, de ez a folyamat szinte észrevétlen, mert az ember nem erőlteti meg az agyát, hogy emlékezzen valami tudásra, mert ez a tudás eleve adott, ha a kártya aktiválva van. Amint a kártyát deaktiválják, a tudás elvész. (Kivéve, ami már nagy nehezen a használattól átjutott a hosszútávú memóriába.)

Bár a tanulási gépek még nem mentek ki annyira a divatból, egyre divatosabbá válnak a kártyák, főleg a gazdagok körében. Mivel ezek nem olcsó dolgok, így főleg a gazdagok vehetik meg. Vannak kifejezetten gyűjtők, akiknek az a céljuk, hogy minél több tudás birtokába kerülnek. Ezek rakatszámra veszik nem csak a kártyákat, hanem a tárhelyeket is. Ezek hihetetlen sok tudás birtokában vannak. Egyesek rákattanhatnak a több tucatnyi nyelvismeretre, vagy biológia, fizika, más tudományágak teljes kiismerésére.

Fontos azonban tudni, hogy sem a tanulási gép, sem a kártya nem helyettesíti a fizikai gyakorlatot. Az olyan tudásnál, aminél szükség van fizikai teljesítményre, ott az egyénnek szüksége van kigyakorolni a mozdulatokat, csiszolni a képességein. Tehát egy harcművészeti kártya berakása után nem tud valaki rögtön karatézni, csak ha kigyakorolja a mozdulatokat. Azonban nem lesz szüksége tanárra, mert minden szabályt tud és azt is, hogy helyesen végzett-e el egy mozdulatsort vagy sem. Így is mindenképp sokkal gyorsabban megtanul valaki karatézni, mintha ezek használata nélkül vágna bele a tanulásba, hisz akkor sosem lehet abban biztos, hogy jól gyakorol, főleg ha egyedül teszi. Nem csak harcművészetre igaz ez. Természetesen orvosi, rendőri, és mindenféle fizikai munkánál értendő ez. Természetesen, ha fizikai munkáról van szó, mivel többször elvégzi az adott mozdulatokat, így sokkal gyorsabban átkerül a tudás a hosszútávú memóriába.

Bizonyos foglalkozási körökben, ahol fontos, hogy mindig megfelelő létszámú dolgozók legyenek, ott maguk a vállalatok, cégek, munkahelyek rendelkezésre adnak kártyákat, hogy amikor a dolgozó bejön, akkor beteszi magának, s máris tud dolgozni, azonban, amikor távozik a munkahelyről, vissza kell adnia. (Jó problémaforrásnak: lopások pl.) Valamint bizonyos munkahelyeknél preferálják a kártyás dolgozókat, mert azok tudása sokkal kiegyensúlyozottabb (a kártyai tudásmennyiség minden részét képes használni) amíg egy valós tudású embernek a tudása sokkal részlegesebb és nehezebben lehet kiszámítani, mit is tud, s mit nem. Kiszámíthatatlan a tudása, nem egyeztethető annak tudásával, aki kártya révén tud valamit. Mivel azok veszélyesebbek, mint a kártyásak, ezért a biztosabb sikerért a kártyásakat fogadják el, ami további problémák forrása lehet. Pl. munkanélküliség, elégedetlenségek, lázadás, háborgás, stb...

Ebben a helyzetben ismerkedhetünk meg egy fiatal lánnyal (még nem tudom, hogy iskolás legyen még, vagy már dolgozzon, s ha dolgozik, akkor mit). Ő ellene van a tanulási kártyáknak, szerinte veszélyes az, ha a tudás ellopható, eltüntethető, törölhető, stb. Bár ő maga is használ kártyákat, azokat csak azért, hogy azok által tanuljon, vagy éppen arra a tudásra használja, amelyet nem félt annyira, ha elveszít. Azonban igyekszik mindent önmaga megtanulni. (tanulási géppel, ami ugyebár kezd kimenni a divatból. Smile

) Ő maga gazdag családból való, mindene megvan, ami csak kell.

Néhány fejezet arról szólna, hogyan ferdült el a kultúra, mennyire "instant világban" élnek az emberek. Néhány poén a reklámokról, ahogy a kártyákat árulják, vagy hogy milyen fajták vannak belőle, mert tényleg mindenféle. Ha valaki akarja, akkor megismerheti az összes bogárfajt, stb. A lány szemszögéből nézhetjük a dolgokat, mikkel találkozik ő, s mi a véleménye minderről.

Ezután következik be a fordulat, ami enyhén pánikhelyzetet teremt a városban. (nem feltétlen az egész világban, csak egy kis részén) Ugyanis az összes kártya deaktiválódik. Így mindazok, akik a kártyák által tudtak valamit, többé nem tudják, (egyesek analfabétává válnak Very Happy

) és csak az marad meg, ami a gyakorlat révén átjutott már a hosszútávú memóriába. Ráadásul az agyba betett kártyák megrongálódása agyi károsodásokat is okozhattak. Szóval ez egy kis pánikot teremt, s azt láthatjuk, a lány hogyan reagál minderre, stb. (neki sosem volt az agyában kártya, csakis külsőn használta őket.)

Azonban a végkövetkeztetésre még nem jutottam, mármint arra, hogy mi legyen a vége a regénynek, és sztori szempontjából mi legyen a szupi befejezés. Szóval, hogy mi legyen a végkifejlet, a nagy bumm, stb, azt nem tom még, se azt, hogy a káosz bekövetkezte után mi legyen a történés, mi legyen az egész regény (vagy kisregény) központi cselekménye.

» High-tech robotos