A börtön előtt "jav"

Tárgy: A börtön előtt "jav" Pént. Jún. 21, 2013 1:47 pm

http://newagelanuria.hungarianforum.net/t53p60-birodalmi-kikoto

Ezzel a hsz-el meg is nyitom a témá, én mint Akria Flare, akinek ehhez a regényhez semmi köze sincs. \o/

*Fatimának volt ideje gondolkozni bőven, már ha az estét figyelembe vessszük.
Mivel a hadúr egy ponton varázslatot használt a "meglógáshoz", el kellett hogy veszjtse a fonalat az elf egy időre.
Már hajnalodott mikor odaért.
Addig is, Dylan nayg ramazurit csapott. Egy ponton kijelentette, hogy akinek volt már gondja nőkkel, azt meghívja egy körre. Hangosan osztotta meg a fájdalmait, elég cinikus módon a többi részeg és spicces úriemberrel. MÉg azok is csatlakoztak hozzá, akik amúgy hölgy vendéggel térek be. A lányok csak néztek, mire a pasik csak széttárták a karjukat és csak ennyit feleltek.*
-Sajnálom, drága, de velem is megtörtént már egy es más.
*Dylan felbolygatta a kis kocsmát.
Egyre másra rendelték az italokat, végül alig maradt valamenyi pénze, természetesen szobára már nem volt. Csak azon járt a feje, csak azt hajtogatta folyton, hogy a "nők mindent összekevernek".*
-Legfőképp minket!
Rámront azzal a mondattal, hogy ez értem is van.
Most tényleg, jó nekem az ha leszúr?!
*Majd letette az üres poharat.*
~Áhh nincs igazság.
Az a nő egyszerűen nem hagyj békén.
Hiába mondom neki, hogy menjen el.
Miért én? Annyi magányos ördög kószál a világon. Miért engem halászott ki mind közül?
*A este folyamán nagy ramazurit csaptak. Üvöltöztek, énekeltek....noh igen. Persze Dylan vezette, és vitte a pálmát, ő kezdett bele mindig újabb témába. És mi más lehetne ennek a kiinduló pontja, mint a nők.
Hajnalra nem is maradt csak pár részeg...holt részeg férfi a kocsmában.
Egyikük volt ő.
Az egyik kényelmesebb széken ücsörgött.

Nem vete észre a bejövő női alakot. Elég homályosan látott.
Felállt. Nagy nehezen kisímitotta a ruháját, persze mindezt a legfeltünőbben.
Most nagyon szörnyen festett. Elhagyatottan, elázva. Előre vetítve, hogy mi lesz belőlle később.
Nagy lépésekkel indúlt kifelé. Egy félig teli boros üveg volt még mindig az egyik kezében, a másikban a botját, .... Axis botját szorongatta.*

és innen, hogy "Az egyik legkényelmesebb széken ücsörgött." át is írom. A folytatás pedig ez:

Aludt, és csak nem rég ébredt fel, a beszüremkedő napfény hatására.

Nem vete észre a bejövő női alakot. Elég homályosan látott.
Felállt. Nagy nehezen kisímitotta a ruháját, persze mindezt a legfeltünőbben.
Most nagyon szörnyen festett. Elhagyatottan, elázva. Előre vetítve, hogy mi lesz belőlle később.
Nagy lépésekkel indúlt kifelé. Egy félig teli boros üveg volt még mindig az egyik kezében, a másikban a botját, .... Axis botját szorongatta.*

Utána a többi ugyanaz, valójában csak megtoldottam ^^"

Sárkányúr Hozzászólások száma : 67

~Kösz a semmit, Axis. ~
*Éjszaka közepe van, sőt hajnalodik, de se Fatima, se Dylan nem aludt egy szemhunyásnyit sem. De ahogy elnézi Fatima, Dylan járásából, s szeme állásából kiveszi, hogy alvás helyett ivott.*
~Vajon ivott ennyit azelőtt?~
*Jelzett a kocsmárosnak.*
- Mondja, mennyit ivott ez az ember?
-Hogy ő kisasszony? Megállás nélkül ivott, beszélt, énekelt. Mindenkit meghívott, semennyi pénze nem maradt, pedig volt neki, biza. Most mind ott hever a kasszámban.
* Fatima nem néz a kocsmárosra, csak Dylanre, ahogy éppen próbál kivánszorogni az ajtón. Biccent. *
- Értem.
*Majd mereven felállt, s az ajtót kinyitó Dylan mellé lépett.*
- Esetleg segítsek kimenni?
*Kérdezte nyugodt tekintettel a férfit. Mintha mi se történt volna. Nem lett volna a csók, nem akarták volna megölni egymást, mintha a mocsári esemény lett volna csak az utolsó találkozásuk.*

*Rámered mélykék, álmos szemeivel. Olyan elgyötört, semmi gondolat nem tűnt ki rajta. Mint egy agyhalott. Aztán mintha észrevette volna magát, behunyta a szemét, kinyitotta az ajtót. HA Fatima utánna ment, csak annyit mondott, hogy:
-Te mindehol ott vagy ahol én is?
Úgy emlékszem megkértelek valamire.
*Fáradt volt, egész éjjel a bajain rágódott. Hogy mennyit de mennyit fecsegett itt ki?
Hangján is érződött ittassága. Vajon milyen a részeg, avagy a másnapos Dylan?*

*Fatima kiment a férfi után. Nem vette a szívére a kérdést.*
- Ugyan. Az nem kérés volt... inkább parancs.
*Mosolyodott el kissé gúnyosan, de utána elkomolyodott.*
- Mit fogsz most tenni? Halálba iszod magad? Talán... nekem is ezt kellene tennem?
*Komolyan nézett a férfi szemébe, de nem szigorúan, leteremtőn. Inkább kíváncsian, hogy most vajon mi lesz?*
~ Képes volt arra, hogy mindazok után, ami történt, ezt tegye? Ch... még mindig gyáva. A férfiak mind egyformák!!~

*Kiegyenesedett, és a felkelő nap után nézett. Még mindig taj részeg volt. Az előbb is ivott, még be sem fejezte az utolsó borát. Gondolt egyett és jól meghúzta.
Jól esett. Aztán, még mindig nem a nőre nézve, egy sóhaj szerű mondattal kezdett.*
-Á-ááh, lehet. Végülis azok után nem mehetek vissza... hehh....
*Megfordult, olyan volt, mint aki azzal is megküzd, hogy talpon maradjon. Szédült és fájt a feje rendesen a tegnapi ivászattól.

Bozontos haja fürdött az izzadságban, a szemei meg élettelen csillogást kaptak az este folytán.*
-Hmp, habár az egész egy nagy véletlen volt tudod?
*Közelebb ment hozzá.
Szinte egész közel a lányhoz megint. Érezni lehetett, ahogy beszél, hogy a belső szervei is megfürödtek már az alkoholban.
Felé emelte a boros üveget mint valami fegyvert. Kiegyenesedve állt meg. Most nem részeg, most dühös amiért nem hagyják aludni, miután jól leitta magát. Sőt, dühös a tényre is, hogy Fatima így látja. Nem tud megmenekülni ezelöl a nő elől?
-Valójában az volt a szándékom, hogy megöllek.
*Ekkor hátrált egy kicsit hogy könnyebben utánozhassa a boros üveggel ahgy elmetszi saját torkát, persze mint ha Fatimáé lenne.*
-De más lett belőle...
Ennyi. Ahogy megnyílt a szája, már dőlt is belőle a sok beszéd, fenyegetések, és sületlenségek egyaránt, hátha valamelyik elriasztja a lányt. Azt is közölte közben, hogy már egy ideje nem fürdött.*
-Nos...
Lépett hátrébb kettőt.
-Én....!!!
Vagyok... a roszfiú...
-Te pedig.... te... te egy olyan.... *nehéz ám összeszedni a gondolatokat másnaposan.*
áhh megvan.. szóval te pedig egy olyan áldozatnak való vagy.
*Széttárta a karjait, egyikben a bot, másikban pedig a már szétlötykölt maradék bor.*
-Miért nem fogod fel végre, és menekülsz el?
Hmm?
*El akart menni. Megint. Még legyintett is a nő felé.*
-Ááh, beszélhetek is én ennek...